Sok olyan lemezalakító eljárás ismert, amelyeknél a megmunkálandó lemezt nem választjuk szét, hanem a síkbeli elhelyezkedésből eltérítjük, ezáltal egy térbeli alakzatot hozunk létre. Leggyakoribb ilyen eljárások az alábbiak:

• hajlítás,
• mélyhúzás,
• göngyölítés,
• egyengetés, simítás, vasalás,
• fémnyomás,
• domborítás,
• egyéb eljárások
   – szájbehúzás,
   – tágítás
   – dombornyomás / bordázás

•  

A hajlítás az anyagszétválasztás nélküli lemezalakító (lemezalkatrész-gyártó) művelet, melynek során a síklemez egy részét adott (kívánt) szög alatt alakítjuk a többi részéhez képest. A hajlításnál a külső erők által létrehozott hajlítónyomaték hozza létre a képlékeny alakváltozást. A hajlítás helyén a lemezben húzó és nyomó feszültség ébred, amelyet a semleges szál választ el.

A hajlítás az egyik leggyakoribb lemezmegmunkálási művelet. Ezt a módszert használják az anyag szög alakúra történő deformálására.

Ez a munkadarabra ható erő alkalmazásával történik. A képlékeny alakváltozás elérése érdekében az erőnek meg kell haladnia az anyag folyáshatárát. Csak ezután lehet tartós eredményt elérni hajlítás formájában.

Elég sokféle hajlítási módszer áll rendelkezésre. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei. A dilemma általában abban áll, hogy a pontosság vagy az egyszerűség megvalósítására törekszünk. Az egyszerűbb módszerek rugalmasabbak, és ami a legfontosabb, nincs sok eszközre szükség az eredmény eléréséhez.

A vegyi tulajdonságok
A fémek egy része savakban, másik része lúgokban oldódik és olyan vegyületek keletkeznek, amelyekben az eredeti tulajdonságok már nem ismerhetők fel. A fémeknek ezt a viselkedését vegyi tulajdonságoknak nevezzük. 

A fizikai tulajdonságok
Az anyag külső és belső szerkezetével kapcsolatos tulajdonságokat fizikai tulajdonságoknak nevezzük.

A mechanikai tulajdonságok
Az anyag külső erőkkel szembeni viselkedését mechanikai tulajdonságnak nevezzük.

A technológiai tulajdonságok
A fémek gazdaságos feldolgozását döntő módon befolyásolja alakíthatóságuk, megmunkálhatóságuk. Könnyen alakítható anyagokból olcsóbban, egyszerőbb eljárásokkal lehet előállítani a kívánt tárgyat. Az anyagok megmunkálásuk, alakításuk közbeni viselkedését technológiai tulajdonságoknak nevezzük.

• jó hővezetők, jó elektromos vezetők (ennek oka a delokalizált elektronrendszer), valamint egyesek a hangot is jól vezetik;
• jól ötvözhetők, jól megmunkálhatók;
• oxidálódnak, oxidjaik (és hidroxidjaik) bázisok.
• nincs fizikai oldószerük, kémiailag többnyire savakban oldódnak;
• halmazaikra fémes kötés jellemző;
• atomjainak külső héján kevés (1, 2, 3, igen ritkán 4) elektron található.

A fémek számos hasonló tulajdonságának oka a hasonló atom-, kötés- és rácsszerkezet.

A fémiparban alkalmazott megmunkálásokat, alakító eljárásokat rendszerezhetjük úgy is, hogy azokat milyen állapotú fémeken hajtjuk végre. A szilárd (forgácsoló, hőkezelő stb.) eljárás mellett ismerünk:

1. Folyékony megmunkálás:
   • öntés
   • hegesztés
   • forrasztás
2. Képlékeny megmunkálás:
   • meleg megmunkálás:
      – kovácsolás: szabadalakító: kézi, gépi, sőlyesztékes
      – sajtolás
      – hengerlés: lemez, rúd, cső
   • hideg megmunkálás:
     A hideg lemezalakítási műveleteket az alakítás módja szerint két fő csoportra oszthatjuk és e  csoportokon belül több mint 20-féle műveletet különböztet meg.

1. Anyagszétválasztással alakító vágóműveletek:
   levágás-darabolás, kivágás-lyukasztás, bevágás, kicsípés, lenyírás, sorjázás,  pontossági vágás /borotválás/ szúrás
2. Anyagszétválasztás nélkül alakító műveletek:
   hajlítás, göngyölítés, anyagvastagság változtatása nélkül és anyagvastagság  csökkentésével való mélyhúzás egyengetés, simítás, bordázás, alaknyomás, bővítés,  szűkítés, peremezés, duzzasztás, lapítás, fémnyomás, hidegfolyatás